A MÚLT - 11. fejezet

/ChaeYoung/


Az elkövetkezendő napokban nem mehettem iskolába, sőt még haza sem, mert TaeHyung egyszerűen nem engedte. Az anyukája intézett nekem orvosi igazolást, hogy ne legyen belőle semmi problémám, amiért lógok. Bár szívesen mentem volna, mivel az is megnyugvást jelentett, ha odabent lehettem, és nem az otthonomnak csúfolt őrültek házában. Örömmel fogadtam, hogy apámat, ha egy napra is, de bezárták, ugyan azt nem bántam volna, ha élete végéig ott lesz, ahol...

Attól a perctől kezdve, hogy kiöntöttem a szívemet a fiúnak, olyannyira megkönnyebbültnek és szabadnak éreztem magam, hogy képes lettem volna meghódítani az egész világot. Az, hogy minden este mellette aludhattam, hogy szorosan magához ölelt, mindenféle kétségemet elhessegette annak irányába, hogy nem lát bennem semmit... Úgy éreztem, mintha magam lennék a világ számára, de cserébe nekem ő jelentette az egész világot.

Hiányzott MinJi, de amikor fel szerettem volna legalább hívni, TaeHyung nem engedte. Persze ő nem erőszakosan, inkább diplomatikusan elmagyarázta, hogy miért nem helyesli. Hiába évek óta MinJi az egyetlen barátnőm, neki sem mertem soha elmondani, mi minden történik velem, ő csak azt tudja, hogy apám szigorú velem, ami az öltözködésemet illeti, de azt nem tudja, hogy miért.

A fiú szüleivel annyira azért nem találkoztam, és meglepő volt számomra, hogy ilyen szinten élvezhetem a vendégszeretetüket, de haszontalannak éreztem magam, hogy ott vagyok egyedül egy idegen házban, otthon legalább megvoltak a kötelességeim, de itt nem mertem semmihez sem nyúlni. Többnyire pihenéssel töltöttem az időm, és alig vártam, hogy TaeHyung végre hazaérjen a suliból. Szerettem volna hétvégén elmenni valamerre, mert bár hozzá voltam ahhoz szokva, hogy a négy fal között élem az életem, itt mégis unatkoztam.

Péntek délután éppen a tévé előtt ültem, valamilyen romantikus sorozatot bámultam, amikor éppenséggel MinJi bosszankodó hangjára figyeltem fel. Természetesen még a távirányítót is elhajítottam olyan sebességgel indultam meg, és a nappaliban találtam meg a lányt, aki meglehetősen dühösen méregette Taehyungot.

– Tehát itt rejtegeted! – közölte vele a lány mogorván.

– Megvolt az okom rá – vonta meg a vállát a fiú. – Magatokra hagylak!

Amikor a fiú elhaladt mellettem nyomott egy puszit az arcomra, ami bár váratlanul ért mégis megmelengette a szívemet. Persze MinJi kiakadt, de hát amúgy lesz neki mit mondanom így is, úgy is...

– Ti most akkor együtt vagytok? – tért a lényegre a lány azonnal.

– Igen – vágtam rá gondolkodás nélkül. – De erről nem beszélhetsz senkinek.

– Nem kerestél a tavaszi szünetben, nem hívtál, sőt még suliba sem jöttél. Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted – szidott meg. Igaza volt, tényleg jelezhettem volna neki, hogy jól vagyok, már amennyire...

– Sajnálom, Unnie... – néztem rá megbánó arccal. – TaeHyung ötlete volt, hogy ne mondjak neked se semmit...

– A barátnőd lennék vagy valami... Nem teheted ezt velem...

– Tényleg sajnálom! A tavaszi szünetben is TaeHyunggal voltam, mert ki kellett használnom, hogy apám nincs itthon – fogtam bele a magyarázkodásba. – De hamarabb hazajött, és valahonnan csak meg tudta, hogy alakul valami pozitív dolog is a nyomorult életemben, és majd nem az életemmel fizettem érte. – Mutattam meg a sérülésemet a nyakamon.

– Veled meg mi történt?

– Apám – mondtam tömören. – Nagyon sok mindent nem mertem még neked sem elmondani.

– Pedig igazán megbízhatnál bennem.

– Ez nem bizalom kérdése, MinJi, ezek olyan rémséges dolgok, amikről egyszerűen nem voltam képes beszélni.

– A barátok azért vannak, hogy bármit megoszthatsz velük.

– Te hogyan mondanád el bárkinek, hogy a saját apád éveken keresztül szexuálisan zaklatott? Vagy azt, hogy az előző hétvégén, majdnem megerőszakolt, és örülnöm kell annak, hogy ennyivel megúsztam. – A könnyeimmel küszködtem, de valahogy mégis könnyebb volt róla beszélnem, mint eddig bármikor.

A lány nem mondott semmit, de láttam az arcán, hogy nagyon meglepődik, ennek ellenére, némán megölelt, és magához szorított.

– Megértem, hogy TaeHyung, miért rejteget! – jegyezte meg hosszas hallgatás és ölelkezés után. – Sajnálom! Ha bármiben tudok segíteni akkor szólj.

–  Megvagyok, köszönöm! – mosolyodtam el.

– Remélem, azért lassan jöhetsz suliba.

– Azt mondták, hogy még a jövő hetet töltsem itthon, de aztán nincs akadálya.

– ChaeYoung, kérlek, ne zárj ki mindenkit az életedből – nézett rám kissé szomorúan.

– Csak azt, akit tényleg kellene, azt sajnos nem tudom – utaltam apámra.

– Hát még mondtam, hogy az, amit ajánlott lenne tenni vele, az sajnos illegális – morfondírozott a lány, mire inkább megöleltem, mielőtt alaposabban belelendült volna abba, hogy ilyen válogatott módszerrel nyírná ki az apámat. Pont olyan vérmes volt, mint TaeHyung, amikor rólam volt szó, és valahogy rettenetesen jól esett a lelkemnek...


-

A nyár végtelen sebességgel robbant be, a mi kapcsolatukról nem tudott senki sem a suliban, csupán az tűnt fel mindenkinek, hogy nyíltabb lettem, nem hagytam, hogy kötözködjenek velem. MinJi szerint jó hatással van rám TaeHyung, általa végre kiteljesedtem, és úgy lehettem önmagam, hogy még saját magamnak sem volt nyilvánvaló ez a változás. Ugyan visszatelepedtem, nagyon sok időt töltöttem a fiúnál, gyakran az éjleple alatt szöktem meg, másztam le az erkélyen futó növényeken, hogy aztán nála felmászhassak. Apámat nem viselte meg az az egy napos börtönben töltött idő, ugyanolyan szemét módon beszólogatott, de éppen annyira nem érdekelt, amennyire látszott rajtam. Ugyan semmiféle fizikai interakciót nem ejtett meg, hiányoltam a pofonokat, vagy azt, hogy megszorítsa a karomat, de semmi. Na, jó annyira azért nem hiányzott, hogy bántson, csak furcsálltam, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy anyunak sikerült elintéznie annyit, hogy próbaidőre teszik, vagyis ha bántani fog minket, akkor hosszabb ideig is bezárhatják. Bár őt ez nem ijesztette meg annyira, inkább az, hogy milliós pénzeket kellett volna kifizetnie a szabadságáért, és apámnak a pénz volt a mindene. Ugyan csak három hónapra szólt a próbaidő, de a szóbeli terroron kívül nem tudott ellenünk tenni semmit sem. Tudtam, hogy ha le telik ez az idő, nekünk végünk, de bizakodtam abban, hogy anyu csak kitalál megint valamit.

Alig vártam, hogy szeptember legyen, hiszen akkor érdemeltünk egy egész hónapos szünetet, és TaeHyung azt tervezte, hogy a nagyszüleinél leszünk, pihenünk, meg lesz egy csomó közös programunk, de előtte még végig kellett szenvednünk a forró augusztust.

Fizikaóra végén MinJinek sürgősen el kellett sietnie a mosdóba, hiába mondtam neki, ne igya meg azt a rengeteg lattét, mert baja lehet belőle, de nem hallgatott rám, így megbeszéltük, hogy kint találkozunk, a szekrényeink előtt. A többiek is gyorsan távoztak, én pedig nem siettem, s kettesben maradtam TaeHyung apjával.

– ChaeYoung! – szólított meg, majd rám mosolygott. – Jól vagy?

– Mire tetszik gondolni? – kérdeztem vissza értetlenkedve.

– Apádra. Ugye nem bánt titeket?

– Pillanatnyilag nem – vontam meg a vállam. – De ki tudja, hogy meddig tart nála ez az állapot!

– Ígérd meg, hogy szólsz, ha bármi is történne – szorította meg a vállamat biztatásképpen.

– Rendben! – bólintottam. – Elmehetek?

– Tae kérte, hogy ezt adjam oda – nyomott a kezembe egy borítékot. – Nem tudom, hogy mi áll benne, de mivel péntek van, sejtem, hogy mire akar rávenni.

– Ha Önt zavarja, hogy gyakrabban vagyok Önöknél, mint kellene, akkor nyugodtan mondja meg.

– Jaj, nem erről szó sincs. Örülök, ha nálunk vagy – vigyorodott el. – Augusztus utolsó hetében tanulmányi verseny lesz, ahová az iskolánk is benevezett, és nekem kellene megmondanom, hogy ki legyen az a három személy, akit elviszek magammal.

– És a fiát nem akarja vinni?

– Az igazgatóval is egyeztettem, és éppen azon volt, hogy téged, és a fiamat mindenképpen vigyem, hiszen te majdnem mindenben otthon vagy, TaeHyungnak meg a nyelveken kívül, éppen matek meg a fizika megy a legjobban, csak azt nem tudom, hogy ki legyen a harmadik.

– Apám úgy sem engedne el – közöltem végül.

– Ó, ebbe nem szólhat bele, ez felsőbb utasítás. A másik meg gondolj arra, hogy egy hétig Jeju szigetén leszünk.

– A tengerparton? – csillant fel a szemem.

– Igen, lesz lehetőség egyéni programokra is.

Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni, annyira megörültem ennek. Nem csak a tengerpart tényének, hanem annak, hogy ott lesz velem Tae is, és nem zavarhat minket senki sem. Kihagyhatatlannak tűnt, már csak abban bizakodtam, hogy gond nélkül el tudok menni otthonról.

– Számíthatok rád akkor? – tudakolta a tanár.

– Természetesen – feleltem, és közben a szívem hatalmas szárnyakkal repkedett.


/TaeHyung/


Abban biztos voltam, hogy apám odaadja neki a levelet, abban már nem voltam annyira, hogy el is olvassa. Nem is volt benne semmi extra, csak kértem, hogy jöjjön át, de ezúttal lehetőleg ne az erkélyen keresztül. Anyuék nem lesznek otthon, mert együtt indulnak valahová, tehát miénk az egész ház, és senki sem fog beleszólni abba, hogy mit csinálunk. Sejtettem, hogy még sosem vett magához semmilyen alkoholt, és most sem állt szándékomban leitatni őt, csupán azt szerettem volna, ha feloldódik, és felejt. Minél többet alszunk együtt, annál nehezebben vagyok képes arra, hogy visszafogjam magam. Lerohanni nem akarom, neki kell megadnia az engedélyt arra, hogy a tettek mezejére léphetek. Magam nem fogok semmit sem erőltetni, mert annak határozottan nem lesz jó vége, de ha hamarosan nem lehet enyém végérvényesen is, akkor bele fogok őrülni. Tudtam, hogy semmi tapasztalata sincs a dolog terén, és nevetségesen hangzik, de nekem sincs. Vagyis együtt fogunk fejlődni, és tanulni. Hiába voltam szerelmes, pár szenvedélyesebb csóknál tovább akkor sem jutottam, mert mire történhetett volna bármi is, a lány rájött arra, hogy neki mégsem én kellek, hanem egy végzős srác, így ez a kaland kimaradt az életemből. Azt persze nagyon jól tudtam, hogy ChaeYoung ezt a hibát nem fogja elkövetni, ő nem fog másra vágyni, hiszen számára én vagyok a horgony, és maga is annyira más, mint az a lány volt. Nem éri meg összehasonlítani kettőjüket, hiszen ég és föld a két személy, s talán éppen ezért is vagyok oda annyira ChaeYoungért.

Amikor az óráim után igyekeztem őt levadászni, hogy megkérdezzem, megkapta a levelet, pár alattunk járó lány vette őt körbe. Rosszat sejtettem, így nem voltam rest közelebb lépni, és hallgatózni egy kicsit. Az a három lány éppen olyan karakter volt, mint HaNa, igyekeztek az egyenruhájuk ellenére valahogyan felhívni magukra a figyelmet.

– Nahát, a kis ChaeYoung az idősebb pasikra vadászik? – A középső tűnt a bandavezérnek, hiszen ő kezdte el szekírozni a lányt.

– Ő a tanárom, én meg szeretnék jó eredménnyel végezni – vágott vissza ChaeYoung.

– Jaj, értem, akkor ezért hajlandó is vagy lefeküdni vele? – játszotta a baloldali az ártatlant.

– Nem, dehogy is... Csak üzenete volt számomra, amit meghallgattam, és tanulmányi versenyre készülök – védekezett a lány. – Én nem vagyok olyan, mint ti. Egyébként is semmi közötök hozzá.

– Mi legalább nem fekszünk be egyik tanár alá sem a jobb eredmény érdekében – kuncogott a harmadik, nekem meg itt lett elegem a beszélgetésből, így jó hangosan megköszörültem a torkomat.

Az összes lány rám pillantott, ChaeYoung hálás pillantása lepkéket okozott a gyomromban, és szerettem volna, elmenekülni vele a világvégére, hogy soha senki se találhasson ránk. Ám, ahogyan az a másik három nézett rám, díjaztam, hogy nem lehet szemmel levetkőztetni valakit, mert akkor más pucér lettem volna. Nyilván irigyek voltak, hiszen azt mindenki tudta, hogy együtt járunk suliba, talán valamit sejthettek is, de azt is tudhatták, hogy a fizika tanár éppen az apám, hiszen nagyon hasonlítottam rám. Vagyis összekombináltak mindent, amit csak lehetett, viszont én tudtam, hogy az én Rosie-m kicsit sem olyan kétes erkölcsű, mint ezek itt hárman.

– Megkaptad a levelemet? – fordultam kérdő pillantással ChaeYoung irányába.

– Igen – bólintott.

– TaeHyung Oppa! – szólalt meg a három lány szinte kórusban negédes, nyájas hangnemben, amitől kis híján még a víz is kivert. Ó, hogy ezek miattam támadták be szerencsétlen lányt, és még hivatalosan senki sem tud arról, hogy valójában járunk. Vajon mi lenen, ha mindenre fény derülne, még itt az iskolában is meg kellene védenem őt. – Jaj, de örülünk, hogy láttunk!

– Hát részemről már kevesebb az öröm – jegyeztem meg gúnyos éllel, majd rámosolyogtam ChaeYoungra. – Feltétlenül olvasd el!

– Elfogom! – vágta rá, majd amint megjelent MinJi is, úgy döntöttem, hogy inkább kereket oldok, mert az a lány fél pillanat alatt el fogja hessegetni a három némbert.


-


Azután, hogy a szüleim leléptek, rendesen összepakoltam a szobámban, szereztem rózsaszirmokat, meg csokrokat is, hűtöttem be pezsgőt, meg gyertyákat is gyújtottam a megfelelő romantikus hangulat kedvéért. Természetesen lezuhanyoztam, mert hála annak, hogy ideges is voltam, meglepően leizzadtam, és nem tett volna jót az elegáns öltözetemnek, ha úszom a hideg verejtékben. Nyolc órára kértem, hogy jöjjön át, és amint megjelent egy fekete pántos egyrészes ruhában, ami az alján fodros volt, és így egészen a térdéig leért, tudtam, hogy nekem végem...

– Igazán lehengerlően nézel ki! – dicsértem meg, amint megpillantottam.

– Köszönöm! – mosolyodott el, majd belépett a házba. – Bár nem tudom, hogy minek kellett kiöltöznöm. Megyünk valahová?

– Nem – vágtam rá. – A vacsora amúgy is tálalva van.

– Te főztél? –szökött fel a szemöldöke meglepetten.

– Nem – ismertem el. – Anyám volt, én csak megcsináltam a körítést mellé. De ha szeretnéd, akkor elmehetük bárhová.

– Nem szükséges – nyugtatott meg. – Amúgy sincs étvágyam!

– Hát ennek nem örülök – állapítottam meg.

Végül valóban nem ettünk, meglehetősen ideges voltam ahhoz, hogy egyetlen falatot is leküzdjek. Az sem segített, hogy annyira gyönyörű volt abban a ruhában, sőt elképesztően szexi, hogy még az ösztöneimet is nehezen tudtam nyugalomra bírni.

– Gyere! – ragadtam meg a kezét, hogy az emeletre vihessem.

– Mire készülsz? – nézett rám gyanakodva.

– Nem kell aggódnod – álltam meg egy pillanatra, hogy megsimogathassam az arcát. – Semmi olyat nem fogok tenni, amit nem akarsz. Csak van egy kis meglepetésem számodra.

Amint megpillantotta a rózsaszirmokkal beborított ágyakat, a gyertyákat, és a kényelmesen lehelyezett puffokat, el volt képedve.

– Mi ez az egész?

– Az ember nem lepheti meg a barátnőjét semmi romantikus dologgal – néztem rá meglepetten. 

   – Szeretlek! – ugrott a nyakamba, én pedig szorosan magamhoz öleltem őt.

Bőrének illata egyszerűen megszédített, annyira magamévá akartam tenni, hogy arra egyszerűen nincsenek szavak. Amikor letettem, hevesen csapott le az ajkaimra, amin először azért meglepődtem, de igyekeztem fel venni vele a versenyt. Eddig még nem tapasztaltam tőle ezt a szenvedélyt, viszont ellenállni egyáltalán nem voltam képes neki. Féltem attól, hogyha megérintem olyan helyeken, ahol eddig nem mertem, akkor elhúzódik, de amint a tenyerem a combjának hátsó részére kalandozott, sőt egészen felfelé vettem az irányt, egy pillanat erejéig megtorpantam. Nem mozdult, amit jó jelnek vettem, így az sem okozott gondot, hogy a kezemet a kerek fenekén pihentessem. Pont a kezembe illett, annyira lenyűgözött ezzel a hévvel, hogy teljesen elengedtem az önkontrollomat, és csak hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek.

Meglehetősen hamar az ágyon közöttünk ki, és amikor a ruhájának a cipzárját kerestem, egy pillanatra, mintha megfagyott volna.

– Ha nem akarod, akkor szólj! – nyugtattam meg a vágyaimtól kissé rekedt hangon.

– A tiéd vagyok! – suttogta a fülembe, a hangsúly ugyanúgy meglepett, mint eddig bármilyen cselekedete.

Ezt olyan zöld lámpának vettem, szabad volt az út, és bíztam abban, hogy nem fog semmi sötét dolog az eszébe jutni, mert az lett volna a legrosszabb. Most, hogy teljesen beindultam, ha pánikba esik, akkor fogalmam sem volt arról, hogy mit fogok tenni. Kissé halovány volt a fény a szobába, de a gyertyák kicsiny lángjai, narancsos lágy fénnyel borították be törékeny testét. Meglepődve észleltem azt is, hogy a fekete ruhája alatt még melltartót sem viselt, én pedig csupán nagyot nyeltem, amikor megpillanthattam a majdnem meztelen testét. Finoman érintettem annak a vágásnak a nyomát, amit annak a szörnyetegnek köszönhetett. Nem akartam erre gondolni, csak arra, hogy ez a szépség csak az enyém, és nekem az az elsődleges célom, hogy őt boldoggá tegyem, utána jöhet csak a többi. Meglehetősen óvatosan simítottam végig a testén, apró csókokkal halmozva el a nyakát, majd amint a nyelvemmel is végigkövettem a nyakának tökéletes ívét, halk, de annál kéjesen sóhaj hagyta el a száját. Hevesen csókoltam az ajkait, és a lány azon volt, hogy kigombolhassa az ingemet. Rövidesen éppen annyi ruha volt rajtam is, mint rajta, így felbátorodtam a reakcióin, így az egyik kezemmel a combjának belső felén kalandoztam, és a teljes megadást tapasztaltam az irányából. A csókjaimmal a nyakától egészen lefelé haladtam, s amikor az egyik mellbimbója került a nyelvem alá, hangosabb nyögés hagyta el az ajkait, és cserébe még a körmeit is a hátamba véste. Meglepődtem, hogy valójában mennyi érzékiség van benne valahol mélyen eltemetve, és éppen én lehetek az a szerencsés, aki kiszabadítja belőle azt.

Nehezen bírtam rá magam arra, hogy megfelelően felkészíthessem mindenre, nem mondom, hogy untam ezt a fajta ismerkedést, ám nagyon, de nagyon vágytam valami ténylegességre. Ugyan azzal nagyon is tisztában voltam, hogy neki szüksége van erre, sőt még többre is, így vettem egy mély levegőt, és eldöntöttem, hogy ez az egész csak róla fog szólni. Éppen azon voltam, hogy letornázzam róla azt a falatnyi alsót, amikor hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. A fenébe!?

Ha anyámék értek haza, és ő kopogott be, akkor félpillanat és be fog nyitni, én pedig meglehetősen, elfoglalt voltam. Aztán csak kinyílt az az ajtó, és nem tévedtem sokat...

– Megjöttünk! – dugta be a fejét az anyám az ajtón, én pedig éppen annyira piros lettem, mint amennyire Rosie szokott, hazavarba hozom.

– A francba! – szitkozódtam, majd legördültem a lányról, aki meglepetésemre nem volt kiakadva.

– Úgy érzem, lebuktunk! – kuncogott, miközben magára rántotta a takarót.

– Mi a fenéért nem tudtak még ott maradni egy kicsit, ahol voltak! – bosszankodtam.

– Majd legközelebb – vigasztalt a lány, majd nyomott egy puszit a vállamra. – Bár, ahogy látom – pillantott végig rajtam, egy kicsit elidőzve a bokszeremen. – Nehezebben fogod kibírni a legközelebbi lehetőséget, mint én.

– Bár hosszú az éjszaka – értettem vele egyet.

– Vagy épp segíthetek rajtad...

Őrülten szexi volt, ahogyan rám nézett, s akkor szembesültem azzal, hogy mit tervez, amikor kifeküdtem az ágyon, és lehunyt szemmel tűrtem, hogy ijesztő szakszerűséggel megfoszt az utolsó ruhadarabtól is...